Számtalan helyen olvashatjuk, hallhatjuk, hogy advent a készülődés, elcsendesedés, testi-lelki visszafogottság és a várakozás ideje. Ebben a túlpörgős világban azonban nehéz a várakozásról beszélni.
Nap, mint nap azt tapasztaljuk, hogy szinte minden információ pillanatok alatt elérhető. A gyermekek játékaikat, használati tárgyaikat sok esetben idő előtt, komolyabb várakozás nélkül megkapják. Pedig fontos készség a várni tudás. Próbáljunk egymásnak példát mutatni! Vegyünk vissza a pörgésből, ha lehet a munkából is!
Javaslom, hogy mondjunk le valamilyen kedvenc ételünkről vagy időtöltésünkről. Legyünk többet a családunkkal, barátainkkal. Kisgyermekek esetén egy adventi kalendárium komoly segítségünk lehet, mely akár 1-1 napi tanácsot vagy 1-1 mesét, mesecímet rejtegethet. Kisebb gyermekeinkkel legyünk sokat szabad levegőn, játsszunk közösen, nagyobb gyermekeinkkel sokat beszélgessünk.
Kerüljük az idő előtti, vásár jellegű forgatagokat. Gyújtsuk meg együtt az adventi gyertyákat, tervezgessünk. Öltöztessük ünneplőbe a szívünket, hogy legyen reményünk szeretetteljes karácsonyi együttlétre. A családi hagyományok fontosak, összetartók lehetnek. Vigyük tovább őket, természetesen saját életünk lehetőségeihez alakítva.
Hogy viszonyuljunk majd az ünnepi étkezéshez? Étrendi javaslatom nincs. Mindent szabad enni, de ilyenkor is mértékkel. Nem a folyamatosan tele gyomor hozza el számunkra a Karácsony békéjét.
A készülődés jegyében végül Szabó T. Annát idézve kívánok Áldott Karácsonyi Ünnepeket:
„És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.”
Lejegyezte: Mihály Katalin
