Gyermekkori túlsúly és genetika

Jellemző-e a gyermekkori túlsúly? E kérdés sajnos egyre időtállóbb. Smodics doktornő tapasztalatai alapján úgy látja, hogy ideje megkongatni a vészharangot. Szóval jellemző-e a gyerekekre a súlyfelesleg?

“Sajnos, igen. Körülbelül minden negyedik, ötödik gyermek túlsúlyos. Általában jellemző, hogy kalóriában többet fogyasztanak, mint amennyit ledolgoznak, lemozognak. Hasonlóan a felnőttekhez!

Újra kellene tanulnunk étkezésünkben a mértékletességet! Fontos viszont, hogy az evés örömét ne veszítsük el! Rá kellene érnünk lassabban enni, kevesebbet enni és sokkal többet mozogni. Persze az ételeink összetételén is változtatni kellene.”

Mi felnőttek gyakran egyszerűen elintézzük a dolgot. Majd fogyókúrázunk 1-2 hétig és akkor leadunk pár kilót. Már akinek sikerül, mert többnyire úgyis visszajön a felesleg. Mi a helyzet a gyermekek fogyókúrájával?

“Gyermeket fogyókúráztatni szerintem tilos, nekünk, felnőtteknek sem ajánlott. Ha túlsúlyunk van, ill. a gyermekünk túlsúlyos, a hízás folyamatát egy hosszú távú életmódváltással tudjuk leállítani, majd a súlycsökkenést elindítani. A dietetikusok, a védőnők és a háziorvosok tanácsokkal segíteni tudnak, de a siker az elhatározáson, kitartáson múlik. Fontos a családi összefogás, egymás támogatása, bíztatása.

A mozgás elkezdésekor a fokozatosságra és a rendszerességre ügyeljünk! A fokozatossággal elkerülhetjük a baleseteket, a rendszeresség pedig az életmódváltás fontos része.

Példát kellene nekünk felnőtteknek mutatni – a dohányzó szülő, pedagógus és a túlsúlyos orvos nem jó példa! Életünk nyitott könyv a fiatalok előtt.

A kisgyermekeknek a szüleik a legfőbb példák, majd iskoláskorban a pedagógusok. Jó lenne, ha az egészségügyben dolgozók is példák lennének a rájuk bízottaknak, fiatalnak, felnőttnek egyaránt.”

Sokszor látni olyan családokat, ahol apu, anyu és a gyerekek is enyhén szólva ducik. Ilyenkor felmerül a kérdés: “Öröklődik-e a túlsúly”? Végül is kényelmes megoldás lenne elhessegetni a felelősséget azzal, hogy “sajnos családi vonás”. Dr. Smodics Katalin így látja a helyzetet.

“Az evés a felnőtt társadalomban örömforrás. S öröm a szülőknek, nagyszülőknek, ha gyermekük, unokájuk jó étvággyal eszik. Így hamar kialakulhat egy enyhe túlsúly, melyet a család és manapság már a társadalom is normálisnak érzékel.

Többnyire csak a kifejezett túlsúlyt észleli a család, főleg, ha a felmenők között is több elhízott van. Ilyen esetekben a kisgyermek gömbölyűségét természetességgel fogadják, a túlsúlyt biztos örökölte, nincs mit tenni. Ennek a fele sem igaz!

Fontos, hogy egy nap hányszor eszünk, mit eszünk és miből mennyit eszünk/iszunk? S fontos még, hogy milyen aktív életet élünk, mennyit mozgunk, sportolunk. Lényeges a többi életmódtényező is (alvás, szabadban tartózkodás…), de testsúlyunkat döntően az étkezésünk és fizikai aktivitásunk befolyásolja. Ha az egyensúly megbillen, könnyen jönnek a plusz kilók, hamar kialakul a túlsúly. Az esetek többségében erről van szó, ez az egyszerű elhízás.

Genetikai tényezők, alkati adottságok az esetek kis részében szerepet játszhatnak, de ezen esetekben valószínűleg az étkezési szokások átörökítéséről van szó. Az elhízásnak 1-1 génhibához kötött formája is létezik, de ez nagyon ritka. Egy jól fejlett, kellően magas, betegségtünetet nem mutató gyermek valószínűleg nem örökölte a túlsúlyát, hanem többet eszik, mint amennyire szüksége van a normális fejlődéshez.

Ha egy túlsúlyos gyermek alacsony, betegségtünetei vannak (például hirtelen hízás, fokozott szőrösödés, nemi fejlődési zavar, kifejezetten száraz bőr, fáradékonyság), akkor a kivizsgálása szükséges. Bizonyos gyógyszerek szedése is okozhat, többnyire átmeneti elhízást.”

Nemsokára jönnek az ünnepek, amikor a családi összejövetelek egyik központi programja az evés-ivás. Ebből adódik a következő havi kérdés: Advent, avagy tanuljunk meg várakozni?

Lejegyezte: Mihály Katalin

Item added to cart.
0 items - Ft
error: Jogvédett tartalom, használatához kérje az engedélyünket!