Ha körülnézünk, meglehetősen sok embertársunk „úszógumival” közlekedik. Ez vajon a jólét jele, avagy a nem átgondolt étkezés egyenes következménye? Hogyan vélekedik erről Smodics doktornő? Ő mint tapasztalt gyermekorvos, hogyan látja kis nemzetünk kövérségi helyzetét a nagyvilágban. Most akkor kövérek vagyunk, vagy nem? A címben feltett kérdésre a doktornő így válaszolt.
„Minden relatív: egyrészt IGEN – Európában a „legkövérebb” nemzet vagyunk! Szomorú és ijesztő! Másrészt NEM, ill. még nem annyira. A leányunk (szintén gyermekorvos – a szerkesztő megjegyzése) találkozott a közelmúltban egy kedves amerikai házaspárral, akik beszélgetés közben elmondták, hogy Európában az is tetszik nekik, hogy az emberek nem kövérek!!??? Meglepő észrevétel! Ámbár tudjuk, hogy Amerikában nagyon sok ember él 100-150 kg súllyal és a túlsúly következményeivel. Sajnos ez irányban haladunk mi is, hiszen a start már megvolt, Európában vezetünk. Jelenleg a felnőtt lakosság kb. kétharmada túlsúlyos.
Jó lenne pár olyan jótékony akadályt kitalálni, mely meg tudná állítani ezt a folyamatot. Tudjuk, hogy az elhízás sok betegség előszobája, hajlamosít cukorbetegségre, magas vérnyomásra, bizonyos anyagcserezavarokra és nem utolsó sorban bizonyos daganatos megbetegedésekre. A világ fejlődése azonban nem segít minket az egészséges életmód fele.”
Hm. Ez érdekes, a fejlődés szó hallatán azt hinné az ember, hogy az valami pozitív dolog. Smodics doktornő szavai elgondolkodtatnak, úgy tűnik a világ fejlődése ront az egészségünkön… No de olvassuk tovább a dotornő szavait.
„Gondolok itt pl. a kütyük világára, ami miatt a fiatalok döntő része szinte rabláncon van, többnyire szobában – nem szabad levegőn, nem sportol, alig kommunikál a való világgal. A félkész ételek a szülőknek segítenek – egyszerűbb bevásárolni, az ételt elkészíteni. Más kérdés, hogy milyen minőségű ételt eszik a család, mennyi adalékanyagot fogyaszt nap, mint nap. A következő probléma a mennyit eszünk? Sajnos 3 húst, 3 gombóc fagyit az 1-1 helyett – jobb esetben. S akkor még nem beszéltünk a gazdasági érdekekről: mi lenne a sok üdítővel, nasival…. gyógyszerrel, ha az emberek normál súlyúak, edzettek, egészségesek lennének!”
Ebben a pár sorban rengeteg mély gondolat rejlik. Mindegyik szinte megérne egy önálló beszélgetést. Miről is van szó?
- Kontinensünkön a magyar nép a legkövérebb.
- A fiatalok zöme alig sportol.
- A félkész étel hamar az asztalra kerül, de vele együtt a rengeteg adalékanyag is a szervezetünkbe jut.
- Túl sokat eszünk. Sok az édes „üdítő”, a felesleges nassolás.
- Mindez alaposan fogyasztja a pénztárcánkat. A súlycsökkentésre, a hízás miatti betegségekre felírt gyógyszerek nem olcsók.
A fenti lista elolvasása után ismét felmerül a kérdés: miért képtelen oly sok ember a normális étkezésre? Persze, a hízás nem egyik napról a másikra mutatkozik, de már pár hét alatt is „összemehet” a nadrág vagy a szonya dereka – azaz szimplán híztunk. Miért kellene csodát igérő fogyasztószerekre, vagy sajnos gyakran gyógyszerre költeni a pénzt, ha figyelemmel, önfegyelemmel ezt kivédhetnénk. Gondolkodjanak el azon, hogy a listán szereplő problémákat hogyan tudnák saját családjukban megoldani. Amúgy éppen a lista utolsó pontjához is kapcsolódik egy korábbi bejegyzésünk.
A következő havi kérdés: „Gyermekkorban is jellemző már a túlsúly?”
Lejegyezte: Mihály Katalin
